9.rész

Ma engedtek ki a kórházból, de dolgozni még nem mehetek vissza. A kezeim eszméletlenül fájnak. De Mike mindig ott van mellettem. Felmentünk a szobába. Csak ketten voltunk a házba. 
-Hogy érezd magad? kérdezte Mike.
-Egész jól! Sőt jobban! mosolyodtam el.
Mike magához húzott és megcsókolt. Óvatosan lefektetett az ágyra. A csókunkat egy percre se szakítottuk meg. A számról áttért a nyakamra belőlem egy jól eső sóhajt váltott ki. De mielőtt a lényegre térhettünk volna Cal nyitott be. 
-Bocs haver! mondta nevetve.

-Ezért még számolunk! válaszolta Mike is mosolyogva.
Nyomott az arcomra egy puszit.
-Pihenj egy kicsit! súgta a fülembe.
Kimentek a fiúk a szobából el gondolkoztam egy kicsit, hogy miért nem történt meg köztünk. Nem sokára elnyomott az álom. Nem sokára arra lettem figyelmes, hogy Mike bejött a szobába. Rá néztem és elmosolyodott. Oda jött hozzám fölém kerekedett és elkezdtük ugyan azt mint előbb, de megint közbe jött valami az a valami nem volt más mint Mike telefonja. Búcsúként kaptam egy édes csókot és most már tényleg egyedül voltam. Nem tudtam mit csinálni. Vagyis csak azt hittem, hogy egyedül vagyok! Kimentem a konyhába ott volt Mike.
-Te hogy-hogy itt vagy? kérdeztem zavartan.
-Azért, hogy vigyázzak rád! mosolyodott el.

Olyan aranyos volt. Közelebb jött és megcsókolt.
-Azt mondtad nem sokszor fogsz megcsókolni, de ma már vagy 10-szer megcsókoltál. nevettem el magam.
-Baj? kérdezte mosolyogva.
-Dehogy!
Azt hiszem jobban szeretem ezt az énjét mint a másikat.