14.rész

Reggel üvegtörésre ébredtem. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn. Amikor leértem láttam, hogy Mike fekszik a földön egy vér tócsába. Oda mentem hozzá. Nem bírtam ki sírás nélkül. Pont akkor lépett be Cal is. Cal bevitte a kórházba én pedig össze takarítottam. Utána felöltöztem és elindultam a kórházba. Még jó, hogy csak 2 utcányira van. Amikor beértem Cal már ott várt. 
-Most vitték a műtőbe! közölte szomorúan Cal.
Én csak keservesen sírtam. Leültünk az egyik székre.
-Gyere ide kislány! ölelt meg Cal.
-Minden rendben lesz! 
-Hogy lenne már rendbe? Mike épp műtik, a hasamba pedig van a legféltettebb kincsünk.
Ekkor jött az orvos . Felnéztem ki sírt szemekkel. 
-Egyikük be mehet hozzá. mondta komolyan az orvos.
Cal rám nézett és bólintott egyet. Elindultam az orvos után. Megálltunk a kórterem előtt. Lenyomtam a kilincset . Amikor megláttam csak az ő édes mosolya villant be. 

Oda mentem az ágya mellé és összekulcsoltam az ujjait az ujjaimmal. Megsimogattam a hasam. Nem veszíthetem el őt. Csak ő van nekem meg persze a gyermekünk. 
-Nagyon szeretlek! suttogtam alig hallhatóan.
Erre ő megszorította a kezem.