8.rész

Amikor kinyitottam a szemem fehér falak vettek körül a kezem be volt kötve Mike ott ült mellettem.
-Édesem! mosolyodott el.
-Miért hoztál be? kérdeztem fél kómába.
-Mert majdnem meghaltál és én azt ki nem bírtam volna. mondta az arcomat simogatva.
-Miért nem? kérdeztem majdnem sírva.
-Azért mert annál jobban szeretlek! csókolt meg.
Be jött az orvos és elmosolyodott amikor csókolóztunk.
-Elnézést! Mrs Stoessel nagyon nagy szerencséje volt. mondta az orvos komolyan.
-Csak is a barátomnak köszönhetem! mosolyogva néztem Mike-ra.
Ő is elmosolyodott és összekulcsolta az ujjait az ujjaimmal. 

Jó érzés volt tudni, hogy ő mellettem van jóban, rosszban. Azt hiszem most erősebb lett a kapcsolatunk mint volt. Kiment az orvos.
-Imádlak! mondta mosolyogva Mike.
-Én is imádlak! mosolyodtam el én is.
-Gyönyörű a mosolyod!
-Clifford azt hiszem te megváltoztál! mondtam nevetve. 
-Te változtattál meg! csókolt meg.
Csak elmosolyodtam ezen a kijelentésén.

Nem sokára bejött Cal is.
-Na hogy vagy? kérdezte lazán.
-Egész jól! feleltem nemes egyszerűséggel.
Elbeszélgettünk egy kicsit a srácokkal.