(zene)
Miközben mosogattam két kart éreztem a derekamon. Kicsit megugrottam. Mike pedig kuncogott.
-Baszd meg Mike! nevettem el magam.
-Örömmel! kacsintott rám.
-De nem szabad! mutattam a pocakomra.
Erre ő vissza fordított a mosogató felé és belenyúlt a bugyimba és a csiklómat kezdte izgatni. Én a fejemet a vállára hajtottam. Gyorsabban csinálta én pedig nagyokat nyögtem. Nem sokára el is élveztem.
-Még, hogy nem szabad? nevetett Mike.
Közben jött le a lépcsőn Cal. Láttam, hogy szomorú ezért oda mentem hozzá.
-Mi a baj?
-Semmi! mosolyodott el majd lehajtotta a fejét.
Nem szóltam semmit, de tudtam, hogy valami baj van. Ezért miután kettesben maradtunk leültem mellé.
-Mi az? kérdezte unottan.
-Semmi! Csak látom rajtad, hogy valami baj van. néztem mélyen a szemeibe.
-Csak annyi, hogy én már nem érdeklek itt senkit!
-Cal ez hülyeség!
-Persze! Most ezt mondod holnap meg, hogy tűnj el. állt fel.
-Calum Thomas Hood azonnal gyere vissza! kiabáltam neki.
De ő mintha meg sem hallotta volna ment tovább. Tudja jól, hogy ezzel nagyon fel tud idegesíteni. Utána mentem és amikor benyitottam a szobájába ő csak úgy nézett rám mintha nem is történt volna semmi. Oda mentem hozzá.
-Figyelj! Igaz még nem tudod, de úgy döntöttünk, hogy te leszel a nagybácsija a kicsinek!
Erre Cal csak elmosolyodott és megölelt.
(zene)
Reggel gyorsan kipattantam az ágyból. Elmentem a fürdőbe és jól lezuhanyoztam. Törülközőbe mentem be a szobába. Nagy nehezen kiválasztottam a tökéletes ruha össze állítást.
Lementem a konyhába és csináltam magamnak reggelit mivel a pocakomba a kicsikém megéhezett. Már alig várom, hogy megszülessen. Igaz még a nemét se tudom. Egy valamit pedig biztosan tudok, hogy Mike-ból tökéletes apa lesz. Be vallom soha nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen punk sráctól lesz gyerekem és totálisan megváltoztatja az egész életemet. Megettem a reggelimet és indultam Mike-hoz. Elvileg ma engedik haza a kórházból. Amikor beértem Mike már mosolyogva várt az ajtóba.
Oda mentem hozzá és szorosan megöleltem.
-Hiányoztál! nyomott egy puszit a homlokomra.
-Csak én hiányoztam? mutattam a pocakomra.
-De ő is hiányzott úgy mint az anyukája. csókolt meg.
Össze szedtük a cuccait és elindultunk haza felé. Egész úton beszélgettünk. Egyszer csak Mike összekulcsolta az ujjainkat és úgy folytattuk az utunkat. Amikor haza értünk gyorsan bementünk a házba. Ott már Cal várt minket.
-Gyorsak voltatok! mosolygott.
Mi csak biccentettünk egyet. Mike felment pihenni én pedig csináltam a dolgaimat.
Este Mike ágya mellett aludtam el. Így ott ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem és Mike-ra néztem el állt a lélegzetem. Mike épp engem nézett a csodaszép zöld szemeivel. Egy könnycsepp folyik végig az arcomon és elmosolyodom. Ő el engedte a kezem és letörölte a könnyeimet. Utána a hasamra tette a kezét és elmosolyodott egy kicsit. Közben be jött az orvos is.
-De jó, hogy felébredt Mr Clifford!
-Csak is a kitartó barátnőmnek köszönhetem! kacsintott rám.
Én pedig egy kicsit elpirultam ami Mike is észre vett. Felült és a doki megvizsgálta. Minden rendbe volt, de haza még nem jöhetett.
-Kicsim! Menj haza pihenni! Hiszen a hasadban növekszik egy pici emberke és pihenned kell! mosolyodott el.
Az utolsó mondat nagy nyomott hagyott bennem és ebből tudtam, hogy Mike tökéletes apa lesz. Én rá kacsintottam és elmosolyodtam.
-Ez az én vagány barátnőm! csókolt meg.
Rá mosolyogtam és kimentem az ajtón. Elindultam haza. Amikor haza értem nem is törődtem a zuhanyzással csak bedőltem az ágyba és azonnal elnyomott az álom.
